5.rész

-Hogy micsoda?? Go..gondolatolvasó?!-lepődött meg YeonYeon. 
-Igen. Belelátsz, ill. belehallasz a fejekbe, gondolatokba-mondta SeoHyun.
-Akkor a miénket is hallod?-kérdezte SopHie.
-Nem-válaszolta YeonYeon.
-Nem hallja, mert hozzátok érzelmileg is jobban kötődik, mint másokhoz, és leginkább a természetfeletti lények gondolatait hallja-magyarázta SeoHyun.
-Értem. Lehetséges hogy nekünk is van valamilyen képességünk?-kérdeztem.
-Nem tudom. Megvan rá az esély-felelte SeoHyun.
-Woah, de jó lenne!-örvendezett KiHyuk.
-Nem biztos az... ki akarná folyton más gondolatait hallani?-mondta YeonYeon.
-Sztem jó buli-mondta SopHie.
-Hát nem tudom..még nem tetszik-mondta YeonYeon.
-Majd hozzászoksz! Figyeld meg, hogy szükséged lesz rá-mondta SeoHyun. 
-Fogadd el YeonYeon-mondtam.
-Rendben..-mondta. Nah, SeoHyun elmondod akkor pontosan, hogy mit kell csinálnunk?
-Nektek kell rájönnötök! Én csak néhány útmutatást tudok adni, mivel nem emlékszem a dolgokra-válaszolta SeoHyun.
-Huh, de jó...-mondta HaYoung. 
-De semmi probléma, van időtök rájönni-mondta SeoHyun.
-Remek, akkor a nagy "bevetés" várhat a verseny végéig?-kérdezte YeonYeon.
-Persze.
-Lányok ti ,még mit kerestek a suliban? Mars hazafelé!!-kiáltott oda hozzánk MaNi.
-Már megyünk is!-kiáltottam vissza a tanárnőnek.
-Tényleg, induljunk most már-mondta HaYoung.
-Én elköszönök akkor lányok-mondta SeoHyun. 
-Nem jössz velünk?-kérdezte SopHie.
-Nem, nem lehet, meg egyébként is elfáradtam..-válaszolta.


Elköszöntünk SeoHyuntól, majd egymástól is és elindultunk hazafelé. Már kezdett lemenni a Nap, gyönyörű narancssárgás színre festette be az ég alját. Nagyon szép látvány volt. Mivel HaYounggal szomszédok vagyunk, mindig együtt járunk haza. Útközben észrevettünk egy szép cicát, minket követett. 

De leginkább HaYoung felé érdeklődött. Mikor közelebb mentünk volna hozzá, a macska hirtelen elfutott és eltűnt. A ház előtt elköszöntünk egymástól, majd bementünk. 
Kicsit tanulgattam még vacsi előtt, utána pedig böngésztem egy kicsit a neten. Kíváncsi voltam, hogy találok-e valamit SeoHyunról. De nem igazán jártam sikerrel. Késő este sikerült csak elaludnom, de furcsa álmom volt: az erdőben egy furcsa kinézetű fa előtt álltam. Úgy nézett ki, mint a fél kezét a magasba emelő, kiabáló ember, vagy legalábbis valami hasonló. Ott volt az a macska is, és egy gyönyörű fehér toll volt a szájában. Nem tudtam beazonosítani hogy milyen lehetett, de madártoll tuti nem volt. Azután beljebb a fák között láttam egy nagyon helyes srácot. Rám mosolygott, majd hirtelen eltűnt. Ekkor felébredtem. 
-Wow, micsoda álom-mondtam.
Egy darabig még csak feküdtem az ágyamon és annak a fiúnak az arca, de leginkább a mosolya lebegett a szemem előtt. Azon morfondíroztam, hogy ki lehetett Ő. Tuti nem ismerem vagy nem láttam még, mert ilyen mosolyra emlékeznénk az biztos. 
Mikor anyu beszólt a szobámba, akkor kaptam észbe, hogy öltözni kéne, mert elkések. Gyorsan fölkaptam az első cuccot, amit megláttam a szekrényben, megfésülködtem, elkészültem a fürdőszobai cuccokkal, majd fölkaptam a táskám, lerohantam a konyhába, eltettem a kajámat és indultam kifelé. HaYoung már várt a ház előtt.
-Na végre! Azt hittem már érted kell menni!!-nevetett. 
-Bocsi-bocsi, csak kicsit elmerültem az álmomban-mentegetőztem. De olyan álom volt...
-Mesélj.
A suliba menet közben elmeséltem neki az álmot, majd mikor odaértünk a közös találkahelyünkhöz, a többiek már vártak ránk.
-Mi történt csajok?-kérdezte SopHie.
-Mindig ti vagytok itt elsőnek-mondta KiHyuk.
-Csak nem elaludtál HaYoung?-kuncogott YeonYeon.
-Hé-hé, LeMi volt a mumus!! Ő késett-mondta HaYoung.
-Jó-jó, bocsi. Egyszer én is késhetek...-nevettem.
-Mi történt?-kérdezte YeonYeon.
-Majd elmesélem-mondtam. De most induljunk, mert elkésünk!!! 

4.rész

YeonYeon megbökte a vállam:
-Nézd!-mutatott a fára.
-A fehér ruhás lány-mondta HaYoung.
-Tényleg. Ő mondta volna az előbbit?-mondtam.
KiHyuk és SopHie is fölnéztek a fára.
-Mo-most mi van??-nézett körbe SungYoung. Mit néztek?
-Nem a TE dolgod!!-jött ismét a hang.
-Hé-hé ezt direkt csináljátok? Fejezzétek be!-mondta SungYoung.
-Na mi az? Berezeltél? Hahaha-nevetett.
-Ti tényleg őrültek vagytok!!-mondta, majd elrohant.
Mi csak álltunk és bámultunk, mikor SungYoung elrohant ránéztünk a lányra és elmosolyodtunk.
-Ki vagy?-kérdeztem. Nem jössz ide hozzánk?
A lány egy könnyed mozdulattal leröppent a fáról és pont előttem ért földet. A többiek kicsit megijedtek, mind beálltak mögém, erre a lány is hátrált egy picit. 
-Ne, ne félj! Csajok, ti se féljetek!-mondtam. 
-Olyan rossz, hogy nem látom az arcát-szólalt meg YeonYeon. 
-Igen, csak ezért ijedtünk meg kicsit-mondta HaYoung. 
-Attól nem kell megijedni-mondtam. Megmutatod nekünk magad?-kértem a lányt. 
-Hát... ha szeretnétek-mondta. Ekkor eltűnt az a fehér fényes auraszerű valami az arca elől. Nagyon szép lány volt, gyönyörű szemekkel és mosollyal. 
-Hűű-ámultunk mindannyian.
-SeoHyunnak hívnak, modell vagyok, ööö vagyis voltam... csak voltam...-mondta.
-Szia!-mondtam. 
-YeonYeon.
-HaYoung.
-KiHyuk.
-SopHie-mutatkoztak be sorra.
-Én pedig MinSung, de a barátaimnak csak LeMi-mondtam.
-Sziasztok. Örülök, hogy megismerhetlek benneteket-mondta.
-Köszi, hogy segítettél nekünk SungYounggal. Látom te sem kedveled-mondtam.
-Én..én..én..-kezdte mérgesen-ah, inkább nem mondok semmit vagyis nem mondhatok semmit, ill. nem tudok mondani semmit. 
-Aha, értem vagyis nem de hagyjuk-mondtam. 
-Miért jelentél meg előttünk?-kérdezte HaYoung.
-Igen, ez engem is érdekelne-mondta KiHyuk. 
-Régóta bolyongok és kezdtem elveszíteni a reményt, hogy bárki is segítsen nekem, de rátok találtam. Szóval szeretném, ha segítenétek nekem-mondta. 
-Miben segítsünk?-kérdezte SopHie.
-Kideríteni, hogy mi történt velem-válaszolta. 
-Hogy mi történt veled... úgy érted, hogy...
-...hogy hogy haltál meg?-fejezte be KiHyuk YeonYeon mondatát.
-Pontosan-mondta SeoHyun.
-Nem emlékszel, mi történt?-kérdezte HaYoung.
-Sajnos nem-felelte SeoHyun. Ezért nem tudok elszakadni a Földről.
-De hogy-hogy nem emlékszel?-kérdezte SopHie. 
-Ha nem akkor haltak meg mikor kellett volna, vagy éppen nem úgy, akkor többségében a szellemük itt ragad a Földön "visszaemlékezni"-mondtam. Szerencse, hogy SeoHyun észnél van és nem a düh hajtja. 
-Így van-helyeselt SeoHyun. Sok olyan lélekkel találkoztam mint én, de olyanokkal is akiknek elborult az elméje és az erős düh vezérelte. Velük vigyázni kell. 
-Értem, így már világos-mosolygott SopHie.
-És SungYounggal mi van?-kérdezte YeonYeon.
-Elég dühös voltál rá-mondta HaYoung.
-Talán valami köze van hozzá?-kérdezte KiHyuk. 
-Nem, nem emlékszem, és ha emlékeznék se mondhatnám el nektek, ez a szabály-mondta SeoHyun.
-Nekünk kell rájönnünk a dologra-mondtam.
-És mégis hogy akarod csinálni?-kérdezte HaYoung. A nevén kívül semmit sem tudsz róla!
-Igaz, különben is nyakunkon a verseny, aztán pár hónap és érettségi-mondta YeonYeon.
-Jó, ha ti nem akartok segíteni, akkor egyedül csinálom!-mondtam.
-LeMi, nyugi, biztos nem így értették-mondta SopHie.
-Igen-igen-helyeselt KiHyuk.
-Lányok, ne vesszetek össze!-szólt közbe SeoHyun. Sajnos azt kell mondjam, hogy mindannyian kelletek hozzá. 
-Igen? Miért?-kérdezte SopHie.
-Így van megírva-válaszolta SeoHyun.
-Megírva? És mégis hol?-akadékoskodott YeonYeon.
-YeonYeon, légyszi...-mondtam. 
-Jól van, na. Csak nincs kedvem elveszni abban az erdőben-mondta.
-Erdőben? Milyen erdőben?-lepődött meg HaYoung.
-Nem is volt szó erdőről-mondta KiHyuk.
-Honnan tudtad?-kérdezte SopHie.
-Nem tudom... itt volt a fejemben...-felelte YeonYeon.
-Gondolatolvasó vagy-szólt közbe SeoHyun. 

3.rész

-Psszt, HaYoung-szólt mögülünk YeonYeon. Nem most kell megjelennie?
-Kinek?-kérdezett vissza.
-Hát tudod a SZ-E-L-L-E-M-súgta YeonYeon.
-Én nem tudom. Miért hány óra van?
-Mindjárt kettő-felelte YeonYeon.
-Pszt!-csitította őket KiHyuk. És igen mostanában mindig ilyenkor láttuk.
És így volt. Pontosan 2 órakor megjelent a fehér ruhás lány ugyanannál a fánál, ahol állni szokott. Az arcát még mindig nem láttuk, de mintha mutatott volna valamire.
-Nézzétek, mit mutat?-kérdezte YeonYeon.
-Olyan mintha valamire mutatna-mondta HaYoung.
-Szerintem inkább valakire-mondtam.
-És tényleg-mondta KiHyuk.
-Kan Sung Youngra mutat-mondta SopHie. 
-Vajon mit akar?-kérdezte YeonYeon.
-Nem tudom-feleltem.
-Lehet elviszi azt a libát!-mondta KiHyuk.
-Lányok csönd legyen!-szólt ránk MaNi. Még óra van, bírjátok ki még ezt a negyed órát.
-Igenis tanárnő-felelt helyettünk YeonYeon.
Már alig bírtuk végigülni az órát, olyan izgatottak voltunk, mert a fehér ruhás lány még mindig ott állt. Ilyen sokáig még nem maradt. 
Végre kicsöngettek. Gyorsan összekaptuk a cuccainkat és kirohantunk az udvarra. Körbeálltuk, úgy tettünk mintha beszélgetnénk egymással.. Egy darabig csak ott állt, majd mikor KiHyuk megszólította volna hirtelen eltűnt. 
-Ne, ne menj el!!-mondta SopHie.
De aztán leesett, hogy mért ment el: jött SungYoung és a két "pincsije". Az a két csaj mindenhová követte, mindenben utánozták SungYoungot. 
-Lám-lám kiket látnak szemeim!-kezdte. A Para-lányok.
-Elmehetsz a francba!-mondta SopHie. 
-Hagyd-mondta YeonYeon. 
-Jaj, mert mi lesz ha nem megyek? Elvarázsolsz?-mondta gúnyosan. 
-Befoghatod-mondta KiHyuk. 
-Nocsak, megszólalt a Para-lányok nagy szája!-mondta lenézően.
-Oh, új nevet adtál nekünk? Mily megtisztelő-mondta KiuHyuk nevetve. Én is adjak neked becenevet? Hmm, mondjuk a bunkó picsa megfelel?
-Na idefigyelj te kis korcs! Te édeskevés vagy hozzám! És ne merj többet ilyen ocsmány névvel illetni, értve vagyok?!-kiabálta SungYoung. 
-Csillagvirág mi jogon szólítod így KiHyukot?-szóltam közbe. Le lehet kopni rólunk!!
-Nocsak, megszólalt a nagytestvér!-nevetett SungYoung.
-Ezt most fejezd be!-emeltem föl a hangom. Ártottunk mi neked, hogy ennyire ránk szálltál?
-Ártani? Igen, hogy megszülettetek!! Nem bírom elviselni a képeteket és nagyon jó móka benneteket csesztetni. Jól szórakozom!-felelte gúnyos hangnemben.
-Jó móka, mi? Ezt kár volt mondanod-mondta SopHie, majd nekiesett SungYoungnak. Először felpofozta, majd jól megtépte a haját. 
-SopHie hagyd abba!! Nem éri meg-mondta HaYoung.
-Mi van ha jön egy tanár?-mondta YeonYeon aggódva.
-Áh, hé csajok segítsetek már!!-nyafogott SungYoung a pincsijeinek.
-SopHie elég legyen most már!-szóltam közbe. Mi ennél értelmesebbek vagyunk!
-De..de..!
-Nincs de! Most rögtön fejezd be-mondtam.
-Okéé...-mondta, majd elengedte SungYoungot.
-Ezt még megkeserülitek!! Rossz emberrel kezdtél kislány!-mondta a dühtől forrva SungYoung kócos fejjel.
-A-a, tévedsz! TE kezdtél rossz emberekkel!
-Ezt ki mondta? Azonnal válaszoljatok!-ordított SungYoung.
Egymásra néztünk a csajokkal, mi nem mondtunk semmit. De akkor ki volt? 

2. rész

-SopHie és KiHyuk, ti mentek a művészeti versenyre! MinSung és HaYoung a nyelvi versenyre! YeonYeon pedig az irodalmi versenyre-közölte a tanár órán. Készüljetek rendesen, 2 hét múlva lesz a verseny! Szeretném, ha jó helyeken végeznétek, ti képviselitek a sulinkat! Értve vagyok?
-Igen!-válaszoltuk egyszerre.
-Tanárnő, mért pont őket küldi az iskola?-kérdezte lenézően SungYoung.  
SungYoung a gimi legbunkóbb és legelkényeztetettebb csaja. 
-Mert ők olyat tudnak amit mások nem, és nagyon széles a látókörük-válaszolta MaNi tanárnő.
-Aha, majd biztos...Tuti megbabonázták a tanárnőt, hogy őket válassza-folytatta SungYoung. 
-Elegem van belőled te hülye liba!!-pattant föl a helyéről SopHie.
-Hagyd, ne is foglalkozz vele!-fogta meg gyorsan a karját YeonYeon.
-Így van, ülj le-mondta HaYoung.
-Ne süllyedj az ő szintjére-mondtam.
-Hahaha, húúú de megijedtem! Mi lesz, engem is megbabonázol, hogy a lábad előtt heverjek? Elárulok neked valamit kedvesem: engem nem teszel ilyenné, mert én magasan fölöttetek állok mindenben!-mondta SungYoung.
-Na, ebből tényleg elég volt!-kiáltott föl KiHyuk, majd odament hozzá és fölpofozta. 
-Mit merészeltél te kis korcs??? Ezt még megkeserülöd!!-fenyegetőzött SungYoung.
-Juj, de félek! Mi lesz? Beárulsz apucinak?-cukkolta KiHyuk. 
-Tanárnő, ezt nem hagyhatja annyiban!!-nyafogott SungYoung. Ennek nyoma fog maradni a gyönyörű arcomon!
-Lányok elég legyen! KiHyuk és SopHie üljetek le, SungYoung te pedig menj, mosd meg az arcod, majd gyere vissza. Ja, és még valami: nem tesz jót ez a sok idegeskedés és düh, ráncos leszel tőle-mondta MaNi.
Erre mi jót nevettünk.
-Hűű, nézzétek hogy mérgelődik-kezdte SopHie. 
-Mindjárt felrobban-mondta KiHyuk egy ördögi vigyor kíséretében. 
-Juj, ráncos lesz a pici pofija-mondta HaYoung.
-Liba-mondta YeonYeon. Nah, de ne is foglalkozzunk vele, inkább örüljünk, hogy mi megyünk a versenyre!!
-Juj, tényleg ezt meg kell ünnepelnünk. Suli után beülünk a Blue-Kiss-be?-kérdeztem.
-Persze!-válaszolták egyszerre. 
Suli után elmentünk a törzshelyünkre. Most nem a szokásosat rendeltük, ma koktéloztunk. 

Eldöntöttünk, hogy mindig egyformát rendelünk, és majd szépen végigmegyünk a koktéllistán. Ma a Kamikaze nevű koktél volt amit választottunk. Jól elvoltunk, szokásunkhoz híven :D csak meglepődtünk hogy láttuk az ablakban a fehér ruhás lányt.
-Né..né..nézzétek!!-mutogatott YeonYeon.
-Mi az?-kérdeztük.
-Ott van az a fehér ruhás lány!!-mutogatott az ablak felé.
-Tényleg ott van!-nézett elkerekedett szemekkel KiHyuk.
-De mit keres itt?-kérdezte SopHie.
-Nem úgy volt, hogy a sulihoz kötődik és nem tud onnan elszakadni?-kérdezte HaYoung. LeMi?? Te vagy a nagyobb szaki.
-Háát, ezek szerint nem a sulihoz kötődik-kezdtem. Lehet hogy hozzácsapódott valamelyikőnkhöz. 
-Ahh, már el is tűnt...-szólt YeonYeon. 
-Nah, mindegy, majd kiderítjük vagy nemtom-mondtam.
-Nem kéne mennünk?-kérdezte YeonYeon.
-De szerintem mehetünk-mondta egyszerre KiHyuk és SopHie. 
Elköszöntünk egymástól, és mindenki elindult hazafele. 
Másnap a suliban nem történt semmi érdekes, egészen délutánig... 

1. rész

Luvshou városában élünk és tanulunk a barátnőimmel. A fővárostól nem messze fekszik ez a település. Nagy a nyüzsgés itt is, de csendes és nyugodt helyeket is talál az ember, ha tudja, merre kell keresni. 
A város határán van egy gyönyörű erdő, de nagyon rejtélyes is egyben. Az a pletyka járja, hogy van pár elhagyatott épület az erdő sűrűjében, és hogy furcsa hangokat lehet hallani, meg különleges alakokat látni. 
Nos, hol is kezdjem, először bemutatkoznék: Lee MinSung a nevem, a barátaimnak csak LeMi, 18 éves vagyok. A város legjobb gimnáziumába járok a legjobb barátnőmmel, Shin HaYounggal. Gyerekkorunk óta ismerjük egymást és szinte mindig mindent együtt csináltunk és csinálunk még most is. 
A gimiben ismerkedtünk meg SopHieval, KiHyukkal és YeonYeonnal. KiHyuk és Yeon Yeon unokatestvérek, de semmi közös családi vonást nem látni bennük. KiHyuk szókimondó, sokat beszélő kemény csaj, YeonYeon visszahúzódóbb, olyan kis aranyos hugica-stílusú lány. SopHie is a keményebb csaj kategóriába sorolható, ő is elég szókimondó és a barátaiért bármire képes. HaYoung és én vagyunk a "kis csapatunk" bolondjai. Ha hülyeségről és szórakozásról van szó, mi mindig vevők vagyunk az ilyesmire. 
A gimiben csak Fura lányoknak hívnak minket. Hallottunk olyan pletykákat, hogy mi fekete mágiával foglalkozunk, meg biztos állandóan valami boszorkányságon törjük a fejünket, meg hogy imádunk az erdőben az elhagyatott épületeknél lófrálni. Ezeken egy idő után már csak jókat nevetünk. Egy az, hogy nem foglalkozunk fekete mágiával, kettő meg hogy még életünkben nem voltunk az erdőben, de még csak a közelében sem. Csak simán hiszünk a természetfeletti lényekben, ennyi. Mindegyikőnkkel történt már pár furcsa dolog. 
Mostanában egyre több ilyen eset történik velünk, különösen mikor együtt vagyunk. Lassan már mindennaposnak vesszük a fura dolgokat. De egyvalami nem hagy minket nyugodni: pár napja látunk egy lány alakot a suli környékén és minden egyes nap megmutatkozik nekünk. Az arcát viszont még nem láttuk, azt még nem mutatta. Nem tudjuk, hogy ki lehet és mit akar tőlünk. Mivel eddig csak a suliban láttuk, úgy gondoltuk, hogy a sulihoz kötődik. De tévedtünk...

Mitikus lények az erdőből^^

Lee Joon
Joon maga az ördög!! Na jó, nem abban az értelemben, hisz a légynek se tudna ártani >__<  Igazából félig ördög, félig ember. Akkor lett ilyen, mikor kb 100 éve elveszett az erdőben és nem tért haza. Nem is öregedett semmit, így ugyanúgy 20 évesnek néz ki. Mivel félig ördög lett, így már nem is mehetett haza. Azóta megbékélt a sorsával, de mindig visszavágyódott az emberi létbe. Talán a szerelem segíthet rajta?
Nagyon szeret énekelni és táncolni^^

Kevin
Kevin félig macska, félig ember. Ő vele is ugyanaz történt, mint Joonal, hiszen együtt vesztek el, de azóta elszakadtak egymástól. Benne az a különleges, hogy napnyugtától napkeltéig visszaváltozik rendes emberré és ha akar teljesen macska bőrbe is bújhat. Már régóta figyeli HaYoungot. Kevin se öregedett semmit, megmaradt 19 évesnek. 

Thunder és G.O
Ők is ördögök, nagyon jó barátok. Mikor Joon ördög lett, ők barátkoztak vele, mert a többi ördög elfordult Joontól, amiért félig ember, hisz az ördögök ki nem állhatják az embereket. De Thunder és G.O más. Nagyon bírják Joont, aki elég bolond XD és szeretnek vele énekelni is. Később kiderül, hogy Thunder sem az akinek hiszi magát.  
G.O beleszeret SeoHyunba. Tudja, hogy nem lehetnek együtt, már az első perctől kezdve halálra van ítélve a kapcsolatuk, de az érzelmeinek nem tud parancsolni. 

Kiseop
Kiseop tiszta vérű angyal, csak valamilyen oknál fogva a földön ragadt. Ezt az okot kéne kideríteni, hogy azután visszatérhessen a Mennyországba. Ha nem sikerül időben rájönnünk, meg is halhat. (És igen, az angyalok is elpusztulhatnak, sajnos) KiHyuk egyből beleszeret, de nem lehet boldog a szerelmük, ugyanis ember és angyal nem lehetnek egymáséi. 

Szereplők

MinSung(Én)
MinSungnak hívnak, de a barátaimnak csak LeMi. 18 éves vagyok és a legjobb barátnőm HaYoung. Ketten együtt nagyon hülyék tudunk ám lenni, ha szórakozásról, viccelődésről van szó mi mindig kaphatóak vagyunk. 
Már régóta látom a szellemeket, de csak nemrég vettem észre, hogy beszélni is tudok velük. Eleinte furcsa volt, de hamar megszoktam. 

HaYoung(Klau)
HaYoung a legjobb barátnőm kiskorom óta. Ő tud a legbolondabb lenni, szinte mindenből viccet csinál, de ha olyan van, bármire képes. 
Ő is látja a szellemeket és tud velük beszélni.

YeonYeon(Szandi)
YeonYeonal a gimiben ismerkedtünk meg. Kedves, aranyos lány, néha visszahúzódó. Általában kerüli a konfliktusokat, de ő is ki tud állni magáért és persze a barátaiért. 
Ő is látja a szellemeket, és persze beszél velük, de eleinte nem akarta elhinni, végül megbarátkozott vele.

KiHyuk(Fruzsi)
YeonYeon unokatestvére. Teljesen különböznek, ugyanis KiHyuk sokat beszélő, szókimondó kemény csaj. Bármit megtesz a barátaiért. A szerelemben nincs igazán szerencséje, mert beleszeret egy angyalba és ez egy tiltott szerelem. 

SungYoung(Viki)
A suli gazdag cicababája. Elég bunkó és ki nem állhat minket. Bármit megtesz, hogy minket szekálhasson. Sokszor összetűzésbe keveredik velünk, mert nem hagyjuk magunkat. Ő az egyetlen ember, aki nem látja és nem hallja a szellemeket és a misztikus lényeket.
Nagyon meg fogja bánni, hogy bántott minket. 

SopHie(Zsófi)
SopHie kemény csaj^^ Ami a szívén, az a száján. A barátaiért bármire képes, és amit a fejébe vesz, azt véghez is viszi. 
Ő utálja a legjobban SungYoungot. 

SeoHyun(Dóri)
Elég titokzatos lány, nem sokat árul el magáról. Nagyon szép, kedves lány, modell. Ja, és szellem. Úgy bizony! Az ő megjelenése indítja el az egész dolgot. Segítséget kér tőlünk, de nem emlékszik semmire, csak a nevére és hogy modell volt, és valamiért nagyon dühös SungYoungra. De ezt már nekünk kell kideríteni,hogy miért.