5.rész

-Hogy micsoda?? Go..gondolatolvasó?!-lepődött meg YeonYeon. 
-Igen. Belelátsz, ill. belehallasz a fejekbe, gondolatokba-mondta SeoHyun.
-Akkor a miénket is hallod?-kérdezte SopHie.
-Nem-válaszolta YeonYeon.
-Nem hallja, mert hozzátok érzelmileg is jobban kötődik, mint másokhoz, és leginkább a természetfeletti lények gondolatait hallja-magyarázta SeoHyun.
-Értem. Lehetséges hogy nekünk is van valamilyen képességünk?-kérdeztem.
-Nem tudom. Megvan rá az esély-felelte SeoHyun.
-Woah, de jó lenne!-örvendezett KiHyuk.
-Nem biztos az... ki akarná folyton más gondolatait hallani?-mondta YeonYeon.
-Sztem jó buli-mondta SopHie.
-Hát nem tudom..még nem tetszik-mondta YeonYeon.
-Majd hozzászoksz! Figyeld meg, hogy szükséged lesz rá-mondta SeoHyun. 
-Fogadd el YeonYeon-mondtam.
-Rendben..-mondta. Nah, SeoHyun elmondod akkor pontosan, hogy mit kell csinálnunk?
-Nektek kell rájönnötök! Én csak néhány útmutatást tudok adni, mivel nem emlékszem a dolgokra-válaszolta SeoHyun.
-Huh, de jó...-mondta HaYoung. 
-De semmi probléma, van időtök rájönni-mondta SeoHyun.
-Remek, akkor a nagy "bevetés" várhat a verseny végéig?-kérdezte YeonYeon.
-Persze.
-Lányok ti ,még mit kerestek a suliban? Mars hazafelé!!-kiáltott oda hozzánk MaNi.
-Már megyünk is!-kiáltottam vissza a tanárnőnek.
-Tényleg, induljunk most már-mondta HaYoung.
-Én elköszönök akkor lányok-mondta SeoHyun. 
-Nem jössz velünk?-kérdezte SopHie.
-Nem, nem lehet, meg egyébként is elfáradtam..-válaszolta.


Elköszöntünk SeoHyuntól, majd egymástól is és elindultunk hazafelé. Már kezdett lemenni a Nap, gyönyörű narancssárgás színre festette be az ég alját. Nagyon szép látvány volt. Mivel HaYounggal szomszédok vagyunk, mindig együtt járunk haza. Útközben észrevettünk egy szép cicát, minket követett. 

De leginkább HaYoung felé érdeklődött. Mikor közelebb mentünk volna hozzá, a macska hirtelen elfutott és eltűnt. A ház előtt elköszöntünk egymástól, majd bementünk. 
Kicsit tanulgattam még vacsi előtt, utána pedig böngésztem egy kicsit a neten. Kíváncsi voltam, hogy találok-e valamit SeoHyunról. De nem igazán jártam sikerrel. Késő este sikerült csak elaludnom, de furcsa álmom volt: az erdőben egy furcsa kinézetű fa előtt álltam. Úgy nézett ki, mint a fél kezét a magasba emelő, kiabáló ember, vagy legalábbis valami hasonló. Ott volt az a macska is, és egy gyönyörű fehér toll volt a szájában. Nem tudtam beazonosítani hogy milyen lehetett, de madártoll tuti nem volt. Azután beljebb a fák között láttam egy nagyon helyes srácot. Rám mosolygott, majd hirtelen eltűnt. Ekkor felébredtem. 
-Wow, micsoda álom-mondtam.
Egy darabig még csak feküdtem az ágyamon és annak a fiúnak az arca, de leginkább a mosolya lebegett a szemem előtt. Azon morfondíroztam, hogy ki lehetett Ő. Tuti nem ismerem vagy nem láttam még, mert ilyen mosolyra emlékeznénk az biztos. 
Mikor anyu beszólt a szobámba, akkor kaptam észbe, hogy öltözni kéne, mert elkések. Gyorsan fölkaptam az első cuccot, amit megláttam a szekrényben, megfésülködtem, elkészültem a fürdőszobai cuccokkal, majd fölkaptam a táskám, lerohantam a konyhába, eltettem a kajámat és indultam kifelé. HaYoung már várt a ház előtt.
-Na végre! Azt hittem már érted kell menni!!-nevetett. 
-Bocsi-bocsi, csak kicsit elmerültem az álmomban-mentegetőztem. De olyan álom volt...
-Mesélj.
A suliba menet közben elmeséltem neki az álmot, majd mikor odaértünk a közös találkahelyünkhöz, a többiek már vártak ránk.
-Mi történt csajok?-kérdezte SopHie.
-Mindig ti vagytok itt elsőnek-mondta KiHyuk.
-Csak nem elaludtál HaYoung?-kuncogott YeonYeon.
-Hé-hé, LeMi volt a mumus!! Ő késett-mondta HaYoung.
-Jó-jó, bocsi. Egyszer én is késhetek...-nevettem.
-Mi történt?-kérdezte YeonYeon.
-Majd elmesélem-mondtam. De most induljunk, mert elkésünk!!!