10. rész

-Akkor KiHyuk lesz a mi emberünk!-mondta Joon. Ha jól tudom, fülig bele van zúgva a mi angyalkánkba!

-Vigyázz! A szeretet nem mindig egyenlő a szerelemmel!-jött a hang. Ha nem vigyáztok, rosszul is elsülhet a dolog!

-Minden rendben lesz! Én tudom! Ismerem KiHyukot, és ez nem hamis szeretet vagy látszat szerelem! Ezek tiszta szívből jövő, őszinte érzelmek-mondtam.

-Te tudod. Remélem jól döntöttetek-szólalt meg ismét a hang.

-Igen, jól döntöttünk! Erős vagyok és tudom, mit érzek, mélyen a szívemben! Senki se állíthat meg!-mondta KiHyuk merészen és törhetetlenül.

-Ez az én barátnőm!-mondtam, majd megöleltem.

Elindultunk a kis ösvényen tovább, a patakot követve. SeoHyun néha előreröppent, hogy merre is menjünk és ne tévedjünk el. Sietnünk kellett, mert közeledett a napnyugta és még előtte meg kell találnunk azt a sziklát. SeoHyun egyszer hosszabb időre tűnt el. Már kezdtem aggódni, majd hirtelen fölbukkant, persze megint átsuhanva rajtam.

-Te csaj, igazán leszokhatnál erről, hogy átsuhansz rajtam, nem jó móka nekem-nevettem.

-Jó, bocsi, de az most nem számít-mondta. Ott a szikla!!!-mutatott nyugati irányba.

Sétáltunk még egy darabig, végül elértük azt a bizonyos sziklát. Úgy helyezkedtünk el, hogy a Nap pont takarásban legyen és a szikla mögül csak a sugarak törjenek elő. De nem történt semmi. KiHyuk közelebb ment a sziklához, még mindig semmi. Elkezdett tapogatózni rajta, majd egyszer egy kis rész bentebb tolódott és egy járat nyílt meg előttünk. Igen ám, de csak Ő mehetett be. Aki képes megtalálni és kinyitni, csak az az ember léphet be rajta és jöhet ki. Így nem tudtunk mit tenni, várnunk kellett odakint.

KiHyuk ahogy belépett, megijedt. Mindenhol koponyák, csontok és más hasonló dolgok voltak. A fény alig-alig pislákolt, éppen hogy nem esett hasra valamiben. Mikor egy nagyobb helyiségbe ért, megpillantotta Kiseopot. Egy hatalmas kalitkaszerű cuccba volt bezárva. Gyönyörű szárnyai nem tündököltek oly fényesen, mint korábban, sőt tollai elkezdtek hullani, jelezvén ezzel azt, hogy nem sok ideje maradt hátra. KiHyuknak majd’ megszakadt a szíve, hogy így látja szerelmét. Gyorsan odaszaladt hozzá, de zárva volt az ajtaja. Megpróbált benyúlni a rácson, de nem sikerült neki, valami más erő visszatartotta. Elkezdett keresni valami erős tárgyat, hogy majd megpróbálja letörni a lakatot. Az első próbálkozás után világossá vált, hogy emberi erő nem nyithatja ki azt a kalitkát. KiHyuk odatette kezét a kalitka oldalához, még mindig valami megoldáson törte a fejét. Nem lehetséges, hogy most bukjon el. Itt van a szeme előtt és lassan kezdi magát tehetetlennek érezni. Kiseop is odatette kezét. Így összeért a tenyerük majdnem, csak a rács választotta el őket. A fiú belenézett a lány szemébe. Látta benne a vágyat, a tüzet, hogy mindenáron meg akarja menteni. Nagyon megörült ennek és-bár tudta, hogy nem sülhet ki jó belőle-beleszeretett a lányba. Olyan érzelemáradat futott át rajta, amit még nem érzett soha. Ahogy kezük összeért, és érzelmeik szinte kitörtek, hirtelen felizzott valami a kalitka körül. KiHyuk a könnyeivel küszködött, akaratlanul is végigfolyt arcán egy kósza könnycsepp, végül a lakaton landolt, mire hihetetlen dolog történt. A lakat levált, az ajtó kinyílt és Kiseop szabad lett! A fiú, ahogy kiszabadult, szorosan magához ölelte a lányt. Viszont alig bírt megállni a lábán, ereje kezdte elhagyni. De most ez nem érdekelte, csak az, hogy KiHyukkal lehet. 

Kiseop félve lopott egy édes csókot KiHyuktól. A lány teljesen beleborzongott. Az idilli pillanatot eme hátborzongató hely gazdája zavarta meg, s mi több egy újabb tébolyodott lelket zsákmányolt. Hál’ istennek szerelmük eltakarta őket a gonosz szemei elől, így csendben kiosontak. A szikla előtt, már türelmetlenül vártuk, hogy mikor jönnek már ki.

Mikor megláttam KiHyukot, szinte a nyakába ugrottam. Nagyon izgultam érte, és persze Kiseopért is. Joon és G.O gyorsan megtámasztották az erőtlen angyalt. Eléggé rossz bőrben volt. Mivel már tudtuk az utat visszafelé, valamivel gyorsabban értünk haza. A háznál már a többiek nagyon vártak minket. Kicsit megijedtek, mert időközben a fekete vadász küldött pár vérben ázott angyaltollat. Kevin és Thunder gyorsan helyet csináltak Kiseopnek a szobájában. Muszáj volt lefektetniük, nagyon kimerült a fiú. Lassan már a lélegzés is nehéz volt számára. KiHyuk maradt vele éjszakára.

G.O megint elkezdett agyalni, hogyan lehetne visszajuttatni. Senkinek sem esne jól, ha végig kéne nézniük egy barátjuk halálát. Már föl-alá járkált a szoba közepén, lassan kezdett idegesítő lenni, így leléptem. Bevonultam a szobámba. Joon jött volna utánam, de SeoHyun nem engedte be az ajtón.

-Látom, hogy rágódsz valamin! Mondd el!-ült le mellém.

-LeMi, nyisd ki az ajtót!-jött Joon hangja az ajtó túloldaláról.

-Sajnálom, de SeoHyun bezárta, és még nem áll szándékában kinyitni!-mondtam.

-Jaj, SeoHyun, kérlek nyisd ki!-kérlelte Joon.

-Nem! Most én beszélek vele. Végre elszakadtatok egy kicsit egymástól és nyugodtan beszélhetünk!

-Öö, ezt most Joon nem hallotta, ugye tudod?-kuncogtam.

-Hát persze! Mondd meg neki!

Burkoltan továbbítottam SeoHyun üzenetét.

-Szóval, ez a szerelem dolog érdekel. KiHyuk és Kiseop. A könyv szerint Kiseop nem kötődhet érzelmileg senkihez, mert akkor csak nehezebb visszajutnia. De tudom, hogy ez már akkor lehetetlen, mert KiHyuk fülig belezúgott és szerintem már Kiseop is így érez iránta. Máskülönben nem jutottak volna ki abból a sziklából. De akkor most mi lesz?-mondtam.

-Rejtély, hogy mi lapul a szívben. Az érzelmeket nem lehet csupán szeretetre és gyűlöletre bontani. Az érzelem, egy olyan összetett és erős dolog, amit mi még csak fel sem foghatunk, viszont mindenkiben megvan. És mivel szerintem ez egy különleges kötelék köztük, nem lesz semmi baj. Hisz nem lehet mindenkire ugyanazt mondani. Általánosították azt a könyvet. Nem írhatnak minden angyalvégzetre külön szabályt-magyarázta SeoHyun.

-Értem, mire gondolsz. Legyen igazad. Bár az tény, hogy KiHyuk megváltozott, mióta Kiseoppal találkozott. Soha nem láttam még ilyennek-mondtam.

SeoHyun, beszélgetésünk befejeztével, kinyitotta az ajtót, majd bejött Joon. Én már majdnem aludtam, elfáradtam a mai dolgokban. Joon letérdelt az ágyam mellé, mert időközben bedőltem oda, majd elkezdte simogatni a kezem. Fölhúztam magam mellé az ágyra, és hozzábújtam. Se perc alatt elaludtam.

Odalent Kevin már rég bevágta a szundit, HaYoung szépen betakarta a fiút. YeonYeon, még mindig kerülte kicsit Thunder társaságát. SopHie elkezdett keresgélni a könyvek között. Thunder még G.O-val beszélte meg a mai nap történteket. SeoHyun pedig csak röpködött a házban mindenhol.

KiHyuk Kiseop mellkasára dőlve aludt el. Nyugtalan álmai voltak, amelyben Kiseop hirtelen eltűnt. Álmában kezdett el sírni, majd pirkadatkor könnyei mind beszívódtak Kiseop testébe. Mikor fölébredt és ránézett Kiseopra, megcsókolta a fiút, végül kimondta azt az egy szót, ami képes bármit megváltoztatni:

-Szeretlek.