6.rész

A suliban, a kajaszünetben elmeséltem a csajoknak az álmomat. HaYoung már forgatta a szemét, mikor arról a srácról beszéltem. Meg is értem, mivel neki már egyszer áradoztam róla egy sort. 
Az elkövetkező pár nap viszonylag nyugisan telt, SungYoung is lenyugodott. Vészesen közeledett a verseny napja. Az előtte levő este YeonYeon fölhívott. Tökre kétségbe volt esve, hogy ő nem tud semmit, izgulni fog és mi lesz, ha utolsó helyen végez, hogy fog így MaNi tanárnő szemébe nézni? Több-kevesebb sikerrel megnyugtattam, hogy ne vegye véresen komolyan, csak érezze jól magát a versenyen, MaNi és a suli pedig le van ejtve. 
Aznap éjszaka is megjelent álmomban az a macska és az a srác is. De most más volt. A macska átváltozott egy tök cuki sráccá. Annyi idős lehetett mint mi és jól szórakoztak a még mindig ismeretlen másik sráccal. Egyszer csak hirtelen felém néztek, kinyújtották a kezüket, mintha azt akarnák hogy velük menjek. De nem bírtam mozdulni. Féltem. 
Ekkor egy széles, és elképesztően szép mosoly kíséretében megszólalt a srác:
-Ne félj! Gyere velünk nyugodtan!
Közben a másik fiú visszaváltozott macskává, pont akkor ment le a Nap. Épp ahogy megfogtam volna a fiú kezét...fölébredtem...., vagyis YeonYeon keltett, mert hívott telón.
-Óóó, a francba-mondtam magamban.
-LeMiiii-kezdte-én úúúúgy félek!!
-Ezt már megbeszéltük tegnap, nem?-mondtam. 
-De, de, de...
-Semmi de, értve vagyok?
-Hmm...igen!-felelte.
A suli elől egy kisbusszal vittek minket a fővárosba. 
Kár volt YeonYeon parája, mert nem voltak vészesek a versenyek. Kezdjük ott, hogy YeonYeon első lett. SopHie és KiHyuk harmadikok lettek, HaYoung és én pedig másodikok. Tehát mindenhol a képzeletbeli dobogón végeztünk. Nagyon fog örülni ennek MaNi tanárnő-gondoltuk. 
-Háhá, most jól bemutatunk ezzel SungYoungnak-mondta SopHie.
Késő délután indultunk vissza, már sötétben értünk a város széléhez, ahol az erdő kezdődik. És mit ad isten: lerobbant a busz.
-Na, már csak ez kellett-mérgelődött HaYoung.
-Most mit csinálunk?-pánikolt YeonYeon. Gyalog messze vagyunk otthonról...
-Itt ragadtunk-mondta KiHyuk. 
-Remek-mondta SopHie.
-Mást nem tehetünk, mint hogy itt alszunk a buszban és reggel csak jön erre valami kocsi-mondtam.
-Óóó, az istenbe, hogy erre nem gondoltunk!!-kiáltott föl HaYoung. MOBIL!!
-De azt tudod, hogy az erdő leárnyékol és nem tudunk telefont használni-mondtam. 
-Baszd meg...
-Ez van-mondta SopHie.
Észre se vettük, de már aludtunk is. Hirtelen, az éjszaka közepén megjelent SeoHyun. Fölébresztett minket. És jó is hogy így tett, mert a sofőrünk eltűnt...
-Micsodaaa???-pattant ki az ülésből HaYoung.
-Egyre jobb...-szólalt meg YeonYeon.
-Most mit csináljunk?-kérdezte KiHyuk.
SeoHyun nagyon merengően nézett az erdő felé.
-Neeem, na neeem, kizárt dolog, hogy én az éjszaka közepén bemenjek abba az erdőbe!-mondta HaYoung.
-Én inkább itt maradok, sem mint hogy éjjel mászkáljak ott bent!-kezdte YeonYeon. Nappal se mernék bemenni..
-Sztem izgi lenne-mondta SopHie.
-De hátha van valami ház ott, vagy nem tudom. 
-LeMi, ezt te se gondolod komolyan, ugye?-nézett rám kérdően HaYoung.
-Én kezdek éhes és szomjas lenni-mondta KiHyuk.
-Igen, én is-mondta SopHie.
-Akkor KiHyuk, SopHie és én szétnézünk a környéken, ti pedig itt maradtok SeoHyunnal-mondtam.
Fogtunk két zseblámpát, de egyszerre csak az egyiket használtuk és egymásba karolva elindultunk. Azt nem mondom, hogy nem féltünk, hisz mindegyik erdő félelmetes éjszaka. 
Már vagy jó fél órája sétáltunk, mikor hirtelen megtorpantam: ott volt az a fa az álmomból.

A környezet, minden úgy nézett ki, ahogy megálmodtam. Ott volt az a gyönyörű macska, azzal a tollal a szájában. Elkezdtem kutatni a fák között, hogy meglátom-e azt a srácot is. Mikor jobbra fordultam megjelent Ő... Nem hittem a szememnek. Élőben sokkal helyesebb volt. 
-Ezt... ezt egyszerűen nem hiszem el!!-bámultam kerek szemekkel.
-Mi az?-kérdezte egyszerre a két lány.
-Ő..Ő..Ő az. Az álmomból-mutattam a fiú felé.
A csajok odanéztek és ők is csak bámulták a srácot. Közben valami világosság alakult ki körülöttünk. Nem is kellettek már a zseblámpák. 
-Ez hogy lehet?-kérdezte SopHie.
-Nem tudom-mondtam. 
KiHyuk közben odament a macskához, mire az hirtelen elszaladt, de a tollat elejtette. KiHyuk fölvette a tollat, de alig hogy hozzáért egy gyors szellő söpört át a területen és egy szintén nagyon helyes srác jelent meg előttünk, gyönyörű hófehér szárnyakkal. Rápillantott KiHyukra, elmosolyodott, majd egy pillanat alatt el is tűnt. 
-Lányok, ugye jól láttam?-kérdezte. 
-I..Igen-mondtuk tátott szájjal.
-Azt hiszem szerelmes vagyok!-mondta KiHyuk.